Rinya Nakamura magával hordozza a Yamato-Damashiit

Rinya Nakamura szeptember 26-án tér vissza az Octagonba, vele szemben Brady Hiestand áll, de a pillanat saját magyarázata egy sokkal tágabb gondolattal kezdődik. A UFC pehelysúlyúja Yamato-damashiinek nevezi, amely szó szerinti fordításban „japán szellemet” jelent. A kifejezés a bátorsággal, a kitartással, a állhatatossággal és a lelki erővel kapcsolatos, Nakamura pedig személyesen a szeretethez, a harmóniához, az elhivatottsághoz és a hálához köti. Ezt a szemléletet viszi magával a UFC Fight Night: Rosas Jr. vs Barcelos eseményre a las vegasi Meta APEX-ben, Nevada államban. A fellépésre valamivel több mint egy év kihagyás után kerül sor, amelyet térdsérülés követett.

Nakamura számára a vegyes harcművészet már jóval a jelenlegi UFC-szereplése előtt jelen volt. Édesapja, Kozo, kulcsszerepet játszott a Shooto megalapításában és felemelkedésében, a japán szervezetében, amely Vale Tudo Japan eseményeket rendezett, és a Pride előfutáraként szolgált. Nakamura gyermekkori környezetében olyan alakok voltak jelen, akik nevet szereztek maguknak a sportágban. Instagramján képek találhatók róla Carlos Newtonnal és Rickson Gracie-vel, valamint Wanderlei Silva, „Minotauro” Nogueira, Benson Henderson és Mirko Cro Cop figuráival. Egy élő UFC-élmény végül ezt a hátteret konkrét ambícióvá alakította. Nakamura részt vett a 2012-es UFC-eseményen a Saitama Super Arénában, és látta, ahogy Benson Henderson Frankie Edgar ellen harcol. A mérkőzést rendkívül szorosnak írta le, és elmondta, hogy ez döntötte el számára, hogy bajnok akar lenni a szervezetben. Gyerekként a Pride bajnokává akart válni, de a Pride fiatal korában megszűnt. A UFC élőben való látása más irányt adott ennek az álomnak. A Hiestand elleni visszatérés így Nakamura történetének több részét kapcsolja össze: a japán MMA-val való korai találkozást, a saitamai tömegből formálódott későbbi döntést, valamint azokat az értékeket, amelyeket a teljesítményével közvetíteni kíván. Ahelyett, hogy a Yamato-damashiit egyszerű címkeként kezelné, olyan mércéként mutatta be, amelyet a verseny minden pillanatában meg kíván mutatni.

A saitamai inspirációtól a UFC-ig

Nakamura nem lépett azonnal a saitamai éjszakából a teljes idejű MMA-karrierbe. A birkózásban elért sikerei egy időre arra késztették, hogy az ország képviseletére összpontosítson az olimpián. A 2020-as nyári játékok elhalasztása megváltoztatta ennek a tervnek az irányát. Ezután teljesen elkötelezte magát a vegyes harcművészet mellett, és gyorsan felkapaszkodott korai versenyein. Négy győzelem 12 hónap alatt helyet szerzett Nakamurának a nyitó Road to UFC pehelysúlyú versenyében. Ezt a lehetőséget a verseny megnyerésével követte, ami biztosította UFC-kerettagságát. Első négy Octagon-szereplése 3-1-es mérleget eredményezett.

A három győzelem Fernie Garcia, Carlos Vera és Nathan Fletcher ellen született, és a UFC-fiók a teljesítményeiben egyaránt kiemeli a földharcát és a bokszát. Ez a mérleg hasznos kontextust ad egy sérülés utáni visszatéréshez, de nem helyettesíti Nakamura karrierjének hosszabb szálát. A birkózás fejlődésének jelentős szakasza volt, a Road to UFC jelentette az utat a keretbe, és a Szaitamában kezdődött cél továbbra is szem előtt van. Úgy tér vissza, hogy a keret egy kicsi, de tehetséges japán sportolói csoportja éppen sikereket ér el, ami nyilvánvalóan fontos számára. Nakamura azt mondta, boldog, hogy azok között lehet, akik segítenek visszahozni ezt Japánba. Ezt az érzést egy nevetve tett kijelentéssel folytatta, miszerint egy „k**** jó teljesítményt” kell mutatnia. A humor mögött a szavai a teljesítményt valami sokkal jelentősebbként mutatják be, mint pusztán egy eredményt. Ez az esélye arra, hogy kifejezze a sport iránti érzéseit, a körülötte lévő embereket és a Jamato-damasii eszméjét.

Maga a kifejezésnek az MMA-ban Nakamurán kívül is van története. Nemzetközileg szélesebb körben Enson Inoue révén vált ismertté, aki a UFC-ben, a Shootóban, a Pride-ban és a Vale Tudo Japanban versenyzett, és karrierjének különböző pontjain a Jamato-damasii-t használta alternatív névként vagy becenévként. Nakamura azonban a saját szavaival és látható érzelemmel beszél róla. Azt mondta, hogy a UFC-ben versenyezni erőt jelent, de hangsúlyozta, hogy az számít a legjobban, hogyan használják ezt az erőt. Az általa megfogalmazott cél a szeretet, a harmónia és a jó energia terjesztése. Egy pillanatban a téma elhatalmasodott rajta, és folytatás előtt megállt. Nakamura azt mondta, a Jamato-damasii nagyon sokat jelent számára, beleértve a szeretetet, a harmóniát és az elkötelezettséget. Azt is elismerte, hogy időnként nagy nyomást érzett, és azt mondta, túljutott rajta.

A ketrecben azt szeretné, hogy a mozdulatai, a légzése és önmaga minden része a sport iránti szeretetét és a családja és csapattársai iránti háláját mutassa. Reménye, hogy a közönség érzi ezt az energiát. Ez világos nézőpontot ad az olvasóknak a visszatéréséhez: Nakamura nem csupán egy támadó stílust vagy egy nemzeti utalást ír le, hanem a versenyhez való személyes hozzáállását. A Hiestandról tett megjegyzései ugyanezt a nézőpontot tükrözik. Nakamura olyan ellenfélre készül, aki több mint két éve távol van, még fiatal, és szintén szembesült a sérülés utáni visszatérés nehéz feladatával. Tiszteletét fejezte ki a helyzet iránt, miközben Hiestand kondícióját és „soha fel ne add” szellemét a mérkőzés fontos elemeiként jelölte meg.

A nyugalom Nakamura megfogalmazott prioritása

Nakamura nem úgy tekint a Hiestand elleni harcra, hogy a befejezés megszerzése lenne a központi gondolata. Határozott különbséget tett aközött, hogy megpróbálja befejezni az ellenfelet, és aközött, hogy a legjobb teljesítményére összpontosítson. Az általa előnyben részesített út a belső békéjének megőrzése, egyszerűen a harcra összpontosítani, és hagyni, hogy a befejezés megérkezzen, ha eljön. Ez a megközelítés nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyná a várható kihívásokat. Nakamura elmondta, hogy Hiestand számos lehetséges verziójára felkészült. Úgy véli, hogy Hiestand tülekedéseket kereshet, és megpróbálhatja magával húzni őt abba, amit Nakamura egy elhúzódó harc mély óceánjának nevezett. Nakamura kijelentette, hogy készen áll erre a lehetőségre, még akkor is, ha saját rövid jóslatát is megosztotta: „Véleményem szerint a harc nem lesz hosszú.” Magyarázatában a lényeg a higgadtság. Szabadon akar harcolni, nem pedig erőltetni a befejezést, és hagyni, hogy a teljesítmény tükrözze azokat az értékeket, amelyeket a Yamato-damashi-hez kapcsol. Nakamura számára ez azt jelenti, hogy nyugalmat visz egy versenyképes mérkőzésbe, miközben továbbra is felismeri Hiestand erőnlétét, kitartását és a nehéz párharcok kialakítására való képességét.

• 2012-es látogatása a UFC-nél a Saitama Super Arénában, ahol Benson Henderson Frankie Edgar ellen küzdött, meggyőzte Nakamurát, hogy UFC-bajnoki ambíciót keressen.
• Miután a 2020-as nyári játékokat elhalasztották, Nakamura mindent bevetett az MMA-ba, 12 hónap alatt négy harcot nyert, és bejutott a bemutatkozó Road to UFC pehelysúlyú versenyére.
• A Road to UFC verseny megnyerése bekerült a UFC névsorába, ahol négy Octagon-szereplése során 3-1-es mérleget ért el.

Nakamura szeptember 26-i szereplése a térdínjája miatti kihagyás utáni visszatérés, de egyben egy újabb lépés a birkózással, a japán MMA-hatásokkal, a Road to UFC-vel és a Saitama Super Arénában gyermekkorában hozott döntéssel formált úton. Brady Hiestand ellen azt mondja, a feladata az, hogy nyugodt maradjon, a legjobb formáját hozza, és megossza a szeretetet, a harmóniát és a hálát, amelyet a Yamato-damashi-ban lát.